hol is kezdjem

Tudta, érezte mélyen a zsigereiben, hogy ez nem csak egy ártatlan semmiség. Újra, újra ugyanaz a történet. Pontosan ugyanott, a jobb mellében, mérnöki pontossággal ott, a korábbi műtéti heg mentén. Ott a 25, hónaljtól bimbóig húzódó öltés egyike mellett éktelenkedett újra egy aprócska, borsónyi nagyságú dudor. A rohadt életbe! Kétségbeesett tehetetlenség uralkodott el rajta egy pillanatig, de valójában tudta, titkon bevallotta magának, hogy ez nem visszatérés, hanem az első kör lezáratlanságának záloga. Egy befejezésre váró történet, méghozzá happy enddel.

Az a sztori, amit 2 éve meg akart úszni. Amiből a lehető leggyorsabban ki akart keveredni. Mert mi az, hogy 33 évesen mellrákkal diagnosztizálják? Őt, pont őt? Nem elég a traumatizált gyerekkor, egy elcseszett házasság, melyből épp kikecmeregni próbált, az összes korábbi álmának összeomlása, most még ez is? Nem, nincs helye s ideje a betegségnek. Kizárt, teljességgel lehetetlen.

De igaz volt. Mind az első kör, mind a második. A kettő diagnózis között még egy év se telt el. Egy negatív kontroll adatott meg, egyetlen egy. Alig egy év, mely oly rövid, mégis belefért egy különválás, házeladás, anyós halála, külföldre költözés két kicsivel, berendezkedés idegenben, vállalkozás újraindítása kintről, váratlan szerelem felbukkanása és annak mindent elsöprő, őrült fordulatai.

És a diagnózis újra. Ezúttal hollandul, de ugyanaz az agresszív, gyorsan terjedő, alattomos nyavalya tért vissza. A düh mellett végtelen elveszettséget és szomorúságot érzett, de valójában tudta, hogy miért tért vissza. Tudta jól szíve mélyén, hogy még nem lett kipucolva a mélyen gyökerező eredő. A tudatalatti bugyrai még tele voltak gyulladt, bűzlő tapasztalásokkal, feloldozásért kiáltó terhekkel, hosszú évekkel azelőtt tábort vert és bekövült fájdalmakkal. A test lázadásba kezdett, mert a gyógyulás másképp nem következhet be.

És ezúttal egy valamiben biztos volt. Már nem megúszni akarta, hanem meggyógyulni. Teljesen. Testileg s lelkileg. És ennek ára volt. Őszintén szembenézni az addig mérgező viselkedésmintákkal, korlátozó megküzdési stratégiákkal, s a méltatlan kapcsolatokkal. A sort a saját magával folytatott viszonnyal kellett kezdeni.